Altató dalok

Békén szusszan a mackóhad,
puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyad,
sűrű éj lesz jó takaró.
Kicsim álmodj már,
csuda álom száll,
ide repül a szemedre,
csitt, kicsi tente,
csillag-gyermeket elringat
odafönn a hold nagyapó.

(Mindig villogott csillagfény,
ha az este csendbe' leszállt.
Ránk a végtelen nap végén
csak a hűvös éjszaka várt.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt, kicsi, tente,
álmunk űzte a zord önkény,
csak az éhség zengte dalát.

Jött egy vérpiros október,
ragyogott a fénye miránk,
munkások hada tűztenger,
csoda jelt írt égre a láng.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt, kicsi, tente,
új kor éneke szárnyalt fenn,
belerengett mind a világ.

Minden esteli bölcsődal
nekik szól, ha eljön az ősz.
Már nem ébred a hajnallal,
aki álmunk őrzi, a hős.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt, kicsi, tente.
értünk életük áldozták,
nekünk hoztak boldog jövőt.)

Este jó, este jó
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tőz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár;
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyő vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Februári estén,
Mikor tavaszt lesvén
Háborog a vén Duna:
Kicsi, meleg ágyban
Álom borul lágyan
Minden jó, kis fiura.
Odakünn az utcán
Ködbe, bűnbe hullván
Nagy, rossz fiuk bomlanak,
Mint a Duna árján
Csörömpölve, árván
Ezer mocskos jégdarab.
Jó, kis fiuk lelke
Nyár-álmokat lelve
Röpül ki az ablakon.
Nagy, rossz fiuk fáznak,
Jajgatva bokáznak
S zúg-zeng a Jégcimbalom.
Miért növünk nagyra,
Behavazva, fagyva,
Ha a hideg Duna zúg?
Kis emberkék népe,
Élet szemefénye,
Mért leszünk nagy, rossz fiuk?
Februári estén,
Mikor tavaszt lesvén
Háborog a vén Duna,
Vigyázzatok ébren,
Míg alusznak mélyen,
Minden jó, kis fiura.
Jég-táblák verődnek,
Kis fiuk megnőnek,
Kopognak az ablakon:
Jégcsatakos utcán
Rossz, nagy fiuk útján
Zúg-zeng a Jégcimbalom.